4. Jama életmód elv, brahmacsárja – önmérséklet, önmegtartózatás és nem önmegtagadás!
Olvasási idő: 4 perc
 
Önmérséklet a beszédben, evésben, ivásban, szexben, egyéb élvezeti szerekben kávé, cigi, vörösbor stb., elme felett, alvás-pihenés-munka egyensúlya.
 
Egyszerűen ne vigyünk semmit sem túlzásba, még a sportot sem, még az egészségre odafigyelést sem. Van aki ezzel foglakozik túl sokat, állandóan arra figyel, számolgatja mit mikor mivel hogyan egyen.
(Pedig egyik legfontosabb ami számít, hogy közben az ételre figyeljünk, ne beszélgessünk, a híradó és egyéb rém adó ne szóljon a háttérben. Vagy legalább kellemes témákról beszélgessünk közben, ne a napi gondokról.)
Képtelen elengedni magát egy picit is. Bűntudat ha megeszik pár kanál vanília pudingot. Szélsőségesebb formájában evési testképzavarokig fajulhat a helyzet. Állandóan kivizsgálásokra jár, minden apróság után egyből azt nyomozza milyen betegsége lehet. Vagy annyit sportol valaki, hogy mellette elhanyagolja a családját, munkáját, vagy a testét is túlterheli, majd lesérül. Vagy nem mer mozogni, mert azt írták a leletére, hogy beteg és “nehogy egy rossz mozdulat” megint kárt tegyen, holott a gyógytornásza, orvosa megmondta, hogy mozoghat. Érdekes kérdés a betegség tudat, de most nem ez a téma.
 
Nem csak szexuális önmegtartóztatás, gyakran korlátozódik erre a köztudatban. Nem a teljes önmegtartóztatás a lényeg, hanem a mértékletesség. Nem kolostorban élő szerzetesek vagyunk, nyugati embereknek nem is lenne való ez a fajta életmód. Elfojtás hatalmas energiákat halmoz fel, mely törvényszerűen ki fog törni. Átalakul mentális, fizikai betegségekké, szexuális aberációkká, pedofília pl. Megnyílvánulhat sovinizmusban vagy feminizmusban, gendernácizmusban. Túlzott vallásosság, önmegtartózatás, erkölcsösség felsőbbrendűbbé képzelése brutális agresszióba fordulhat át, erre nem szeretnék példát mondani.
Túlfűtött párkapcsolatnál viszont kimerülés, fáradtság, rossz kedv, depresszió, kiégés fordulhat elő, mivel rengeteg energiát emészt fel a túltolt szexuális élet.
 
Miért baj a túlzásba vitt beszéd? Mert saját magát is kifárasztja, idegesíti vele valaki. Túlpörög, szorong, ugyanazt ismételheti, esetleg más szavakkal vagy pont épp mindig más helyzetet kombinál. Fájni fog a feje, nem fog tudni aludni, mert a csend, mentális csend túlságosan zavaró. Azzal, hogy másról beszél. össze-vissza mindenről, valami olyanról szeretné elterelni a figyelmét, amivel nem tud csendben lenni. Amikor csak csend van, akkor felbukkan az addig “zajban tartott” elfedett, esetleg retteget dolog. Érdemes felkutatni miért aggódik, mi az amitől fél. Mivel túlpörög szüksége van nyugtatókra, stresszoldókra, pótcselekvésekre. Aki annyira pörög, hogy megőrülne egy jógaórán, mert “nyugodnak “kell” lenni”, jobbat tesz magával ha inkább elmegy valamiféle küzdősportra, boxol, harcművészetet tanul. Kiválóan le fogja foglalni az elméjét utána a megoldás is magától jönni fog, kristálytisztán.
 
Nem csak a mennyiségre, hanem a minőségre is fontos figyelmet fordítani. Minőség alatt elsősorban a megfelelő hangsúlyt értem, kevésbé a káromkodást szeretném említeni. Utóbbinak egyik fajtája az öncélú, proli, a másik pedig a beszéd célját, helyzet súlyosságát fokozó jelzős szavak, tökéletesen indokolt lehet bizonyos helyzetekben a káromkodás is, legnagyobb írók, költők is éltek ezzel az eszközzel, mégpedig művészi szinten, de nem öncélúan. Minőségileg nem tiszta beszédben előfordul, hogy később megbánják, más apróságokat tuningolnak fel hatalmas problémaként, nem azt közlik amivel valójában bajuk van, hanem nehezen derül fény a kommunikáció valós céljára. Egyszerűen megfogalmazva kötözködés. Nem ész érvek alapján, hanem sértettségből, frusztráltságból fakadó átgondolatlan beszéd, melyben gyakran nem is arra dühösek akivel éppen beszélnek, csak rajta vezetik le, rosszabb esetben családtagon.
Előfordulhat, hogy nyilvános helyszínt (vonat, közért, bárhol ahol emberek esznek) választ ki oda nem íllő témákra. Esetleg ordibálva “beszélget”, nincs tisztában milyen hangerővel mondja. Vagy közönséges “viccekel” minősítik önmagukat.
 
Evésben annyit érdemes enni amennyitől nem vagyunk éhesek, de ne is tömjük tele a gyomrot. Itt sem érdemes teljes önmegtartóztatás a kevésbé hasznos ételekből, mert amikor beszabadulsz egy cukrászdába, étterembe, jól főző nagymamához akkor úgyse fogsz bírni magaddal és tele fogod enni magad annyira, hogy másnap is érzed… Heti-havi egyszeri édesség egész elfogadható. Különösen ha valaki aktívan sportol hetente többször, még inkább ha cukor és fehérliszt mentes édességtől van szó. Ellenállni a kísértéseknek akkor erősít ha utána nincs sóvárgás, ha úgy állsz ellen, hogy még hiányolod az viszont gyengíteni fog. (Ajánlom JD.Gross 70%-os csokiját ami fair trade logóval is ellátott. Túró és igazi gyümölcsök mindenféle változatát.)
 
Szükség van érzelmeink, gondolataink fegyelmezésére, lecsendesítésére is. Ne legyünk kiszolgáltatva érzelmeinknek, gondolatainknak, inkább azok szolgálják a fejlődésünk. Vagyis az elmét tanítjuk önmérsékletre. Lehet mondani: “Figyelj elme, Én irányítok és jól akarom érezni magam, ne generáld a gondokat ott ahol nincs rá szükség, maradj csendben kedves elmém.” Ne engedjünk a negatív gondolatoknak, amik korlátoznak, ártunk magunknak, bűntudat, önostorozás stb.. Ne reflexből reagáljunk, megszokásból, hanem átgondoltan. Ha nem vagyunk elégedettek ahogy reagáltunk képzeljük el mit tehettünk, mondhattunk volna. Későbbiek során már jobban fogunk tudni reagálni. Semmiféle érzelmet nem kell kiváltania feltétlen egy látott, hallott esetnek. Mindenre érzelemből reagálnánk meg lehetne bolondulni. Csak visszafele fog elsülni a sok negatív érzelem, ehelyett őrizd meg a csendességet az elmében.
 
Önfegyelemként is lehet értelmezni, hogy ne halogassuk a dolgainkat. Viszont azzal is árthathatsz magadnak ha állandóan futkosol, van akinek ahhoz kell önmegtartóztatás, hogy megtanuljon pihenni, elcsendesedni a rohanó életmód mellett.
 
https://eletfajoga.hu/brahmacsarja-onmerseklet/