Jógafilozófia következik, elgondolkodtató céllal, a szatja – igazságosság, valóságoshoz ragaszkodás
 
Olvasási idő kb: 3 perc
 
Szubjektív, minden megélőnek igaz a maga igazsága. Mindenki máshogy emlékezhet egy megtörtént helyzetre. Máshogy láthatta, talán a résztvevők korábbi élményei, ismeretei, érzelmei ferdíthetik el, de Neki, a saját valóságában az az igazság.
 
Hazugságok rengeteg energiát emésztenek fel, sokkal egyszerűbb rögtön az elején felvázolni a helyzetet, mint belegabalyodni egy hazugság hálóba, ami a végén már vérciki. Utána következő esetleges bűntudat még inkább csépeli az energiaszintet. Súlyosabb esetekben hamis énképzethez vezethetnek.
 
Igazság azt is jelenti, hogy döntésekben a szívre hallgatunk, ami nem egyenlő az érzelmekkel. Sokszor összekeverik. Hanem a személyiségnek egy intuitívabb részéből fakad, a buddhi, magasabb intelligencia, amely az ember Saját része, nem valamiféle külső lényként értelmezhető.
 
Érdekes mellékterméke, hogy aki keveset hazudik, nem csúsztat, nem színezi ki a dolgokat, adja elő máshogy, hogy érdekesebbnek tűnjük, jobban észreveszi ha meg akarják téveszteni. Ösztönösen át fog látni ezen, mert nem fog tudni azonosulni a hazugságokkal.
Másik, hogy könnyebben beteljesül amit mondunk, gondolunk. “Aki az igazsághoz való hű­ségben megszilárdul, annak szavai beteljesülnek.” Patanjali
 
Nem hazudunk? Kiknek? Legfőképpen önmagunknak. De másokat sem téveszünk meg tudatosan. Nem manipulálunk, terelgetjük mások gondolatait.
Elfogadjuk a helyzetet, mert nem változik meg azzal, hogy mást teszünk felelőssé. Helyette el kell ismerni, hogy hibáztam, főleg ha úgy volt. Nem mentegetőzni, kifogásokat keresni, “az úgy volt, hogy…”. Vállani önmagunkat, akkor is ha kiközösítenek érte vagy társadalmilag nem elfogadható, vagy mert állítólag nem erkölcsös vagy mert sokaknak nem tetszik, esetleg felháborít.
Egyik kedves srác ismerősöm összefutott az utcán egy régi barátjával, megkérdezte hogy van, ő válaszolt volna, de már ment is tovább… Elég gyakori udvariasságból valakit megkérdezni, hogy hogy van, de én azt javaslom akkor kérdezd meg ha a válasz is érdekel. (Másrészt bizonyos helyzetekben, betegség után pl. nem biztos, hogy mindenki szívesen veszi valaki ha a 10. ember is ugyanazt kérdezi, (persze van akiknek jól esik, ezt Neked kell tudnod, te ismered Őt), helyette szívesebben beszélgetne más témáról ami nem kapcsolódik a betegségéhez amiből már kigyógyult. Inkább kérdezd őt valami más témáról. :))
 
Igazsághoz hozzátartozik, hogy nem akarjuk magunkat többnek mutatni annál, mint vagyunk. Talán azt is jelenti, hogy elfogadjuk önmagunkat. Másokat sem tüntetünk fel rossz színben, szándékosan, mert mi úgy ismerjük. Talán nem látjuk a teljes képet róla. Sosem beszélgettünk vele, csak hírből “ismerjük.” Alaptalanul rosszat feltételezhetünk.
Előfordulhat, hogy inkább udvariasak akarunk maradni ahelyett amit őszintén mondanánk, reagálnánk. Talán le is tagadhatjuk a véleményünket, vagy lehet állítani az ellentétjét is, ez is sértheti a szatját.
 
Mikor lehet valaki igazságtalan? Alábecsül másokat, “ez csak ennyire képes”? Ha többet enged meg magának, mint másoknak? Olyanokon vezeti le a feszkóját akik nem is tehetnek róla? Ha kivételez akiket kedvel? Kibeszél, pletykál másokat aki nincs jelen és nem tud rá reagálni? Vagy ha bírál, ítélkezik mások felett? Irigykedés meggondolatlanul, nem látni mennyi munkája van benne mire sikert ért el?
Ha megjelenik az irigység, ismerd el miben jobb a másik, ezzel fejlesztheted saját magad. Kérdezd meg tőle, hogy hogy csinálta.
 
Mikor lehet valaki önmagával szemben igazságtalan? Ha nem azt az életet éli, mint szeretne, de nem tesz azért, hogy jobb legyen? Nem azt teszi, amit szeretne, hanem amit mások elvárnak? Benne marad egy rossz kapcsolatban, nem azt a munkát végzi, mint amit szívesen csinálna vagy ahol nincs előrelépési lehetőség? Nem azok társaságában vagyunk akikkel tényleg szeretünk lenni?
 
Úgy érdemes élni, hogy a végső valóság pillanatában, azt mondhasd, hogy ez igen, ezért érdemes volt Élni. “Élj úgy, hogy ha lepereg előtted életed filmje, érdemes legyen végignézned!” – Johnnie Walker