Legkönnyebben úgy kerülhetjük el a sérüléseket, ha egészséges mozgásszervrendszerrel állunk neki a mozgásnak vagy ha már vannak kisebb tünetek akkor azok figyelembe vételével foglalkozunk a testünkkel. Így érdemes végigvenni mikkel árthatunk egy egészséges embernek is és hogyan őrizhetjük meg egészségesen testünket. Nem konkrét tanácsokat szeretnék adni, gyakorlatokat leírni és azok helyes kivitelezését, azt megbeszéljük órán, vagy ez az adott oktató, edző feladata. Sokkal inkább egyfajta igényes mentalitást szeretnék átadni mely segíthet erőt meríteni a rendszeres mozgás szokásának kialakítására, életmód érdemi átalakítására. Igyekeztem jól összeszedni, mégis tömören (ahogy lehet) összefoglalni az ártó és segítő tényezőket. A videókat érdemes megnézned legalul. 🙂

☢ Rózsaszínköd mentesen „negatívkodás” – realizmus… 🙂 Gondolkozz kérlek! 🙂

☢ Ne erőltesd, ha kellemetlennek érzel egy ászanát, egyetlen oktató utasítását se kövesd vakon ha úgy érzed rosszat tenne Neked az adott kérés, helyzet. Nem biztos, hogy mindenkinek jót tesz az ami általában jó.

☢ Ha fáj valami derítsük ki az okát, helytelenül csináltuk, túlzásba vittük, vagy valamilyen elváltozás miatt fájhat egy bizonyos mozgásirány.

☢ Túlzott, nem megfelelő erősítés. Gyakori tévhit, hogy minél többet erősítünk annál egészségesebbé válunk. Sokféleképpen lehet erősíteni, rossz irányba, helytelen mozgásmintákra is, ezeket semmiképp sem szeretnénk, mivel ezek elősegítik a sérüléseket. Főleg azoknak akiknek már vannak kezdődő vagy súlyosabb gerincpanaszai nagy hiba csak erősíteni, (ezzel akár műtőasztalra is lehet küldeni valakit ha olyan állapotban fordul nem megfelelő edzőhöz).

☢ Nem feltétlen jó és követendő ha valaki gumibaba módra tudja hajtogatni magát. Szalagjaink azért vannak, hogy stabilak legyünk, ha túlnyújtunk egy szalagot akkor az izomnak kell átvenni a szerepét amelyre már kevésbé lesz alkalmas idősebb korban, ami sajnos fájdalmakhoz, idő előtti elhasználódáshoz vezet.

☢ Túlzott kímélet. Nagyon udvarias dolognak számít egyből leültetni valakit, időseket főleg, néha sajnálják őket ha fel kell állniuk, vagy picit sétálni többször, ami azért nagy baj mert minél kevesebbszer kel fel, sajnos annál nagyobb a valószínűsége, hogy kevésbé fogja tudni magát ellátni később, otthoni, kórházi ápolásra szorul. Nagyon lassú, (évtizedek) alattomos folyamatáról beszélek, épp ezért érdemes napi szinten legalább egy fél óra korrekciós mozgásprogramot magunkra szánni. Részt vettem olyan foglalkozáson ahol idősek is voltak és ezért egyensúlygyakorlatot FEKVE akarta gyakoroltatni az óratartó… Senki sem feküdt le, mert az idősek is szeretik érezni, hogy élnek, képesek megállni a lábukon…

Rengeteg kellemetlen egészségügyi problémát előzhetünk meg. Senki sem szeret kiszolgáltatva lenni másoknak. (Pl. ha már wc magasítót kell venni az már egy jel, hogy ideje foglalkozni a mozgásszervrendszerrel, (itt ajánlva a szék pózt) akár gyógytornász segítségével, mert később komoly bajok várhatók ha nem kapjuk el időben.)

Inkább érdemes azért tevékenykedni, sétálni, egészségügyi állapotának megfelelően mozogni valamit, akár hozzáértő mozgásterapeuta segítségével, hogy sokáig kergethesse az unokát a játszótéren. 🙂

(Volt már erre visszajelzés, hogy a jógázás óta könnyebben szalad az unoka után, 4. óra után heti egy alkalommal. :))

☢ Ne féltsük mindentől a gyerekeket, semmi bajuk nem lesz ha vizesek lesznek, egyensúlyoznak a köveken, patak parton, ugrálnak a szénakazlakon vagy belelépnek egy méhébe, megfújja a szél, végigfutnak egymáson edzésen (lehet, hogy ezért fogja túlélni ha 10-en átlépnek rajta egy koncerten, bár ilyen eseményeken felsegítik egymást… Sokkal többet kibír egy emberi test, mint azt gondolnánk, ill. ha megeddzük.), sokkal nagyobb bajuk lesz belőle hosszútávon…, ha korlátozzuk a mozgásukat mindenféle előzetes negatív jóslattal és talán azért fog elesni, fázik meg, mert azt sugározzuk felé, hogy úgyis az történik vele amit mondunk… Fontosabb lenne önálló belátó és döntési képességre nevelni, tapasztalat útját tanulni.

☢ Iskola előtt elsétálva döbbenetes arról hallani 14-17 éves gyerekeket, fiatal felnőtteket (személy szerint nem tekintem gyereknek a 15-16 éveseket, mivel régen ennyi idősen már szültek és sokan kényszerülnek eltartani magukat ennyi idősen is) arról panaszkodni, hogy fáj az egész gerincük, derekuk, válluk, elaludta a nyakát, ami nem normális tünet, főleg fiatalon nem, de később sem. Mozgásterapeuta szemmel tragédia az általános iskolások testtartása is. Kivétel nélkül mindegyik gyógytornászi ellátást igényelne, középiskolától főleg, nem azért mert beteg, hanem azért, hogy később se legyen az, mert ha így folytatódik sajnos előre borítékolható 5-25 év múlva kell kezelésekre járnia, ha nem vált életmódot. Jobb fiatalon megoldani a problémát, mintha később csapna be a villám váratlanul amikor a legkevésbé van rá szükség.

☢ Érdemes mindenkinek az első jelekre odafigyelniakárhány éves. (Nem azt mondom, hogy állandóan figyeljük magunkat milyen bajunk lehet, mert az is súlyos betegség…)

Elfáradás hosszabb-rövidebb séta közben, nehézséget okoz sokáig állni vagy ülni, időnként fájó nyak, derék, futáskor jelentkező fájdalmak, mind-mind statikai problémák. Ilyen esetekben sokat segíthet a személyre szabott jógaterápia.)

Sajnos természetesnek veszik idősebbek ha „ennyi” idősen fáj, pedig nem, a fájdalommentes, egészséges élet lenne a természetes állapotunk.

☢ Kisgyerekeknél nem épp előnyös, hogy amint megtanul járni a pici úgy kerül fel a lábára a kis cipő, még rosszabb ha meg sem várjuk amíg saját magától felül, feláll egyedül, hanem kitámasztják, sétáltatják, siettetik, hiszen talán a legérzékenyebb időszakban történik beavatkozás a mozgásszervrendszerébe amely akár egész életére kihathat az idő előtti járatás. Bébikomppal ugyanez a helyzet.

Ahogyan a várandósságnak az ideje 9 hónap, úgy a kisgyerek mozgásfejlődésének is megvan a maga természetes ideje. Iszonyat rossz látni amikor vezetnek egy kisgyereket kézen fogva aki saját erejéből még nem tudna járni, de “segítik”, összevissza nyeklik-nyaklik szegénynek a gerince, egyszerűen természetellenes látvány. Mintha egy virágot húzkodnának, hogy nőj már meg, nőj már meg, fejlődj már gyorsabban, ahelyett, hogy csak engednénk magától fejlődni.

Nem érdemes hiúsági kérdést csinálni kinek mennyi idősen tudott járni a gyereke, minden gyerek egyedi! Ha valóban segíteni szeretnétek a picinek akkor puha szőnyegekkel terítsétek le a padlót, hogy ne üthesse meg magát, legyetek türelmesek, várjátok meg kérlek amíg képes a saját izomerejével ülni, állni, járni, hogy épségben maradhassanak a kisgyerek passzív mozgás elemei és a jó szándékból, szeretetből ne legyen hátránya a későbbi életében…

10-11 hónap, ajánlott: az erőltetett járástanítás helyett, az önálló járás kialakulását mindenféle sürgető “a szomszédék gyereke már jár pedig fiatalabb” – érzés nélkül kivárni és a testmozgást, a mozgás fejlődését leleményesen elősegíteni.

12. hónap, Ajánlott: biztonságos körülményeket teremtve, – mint a baba nyomában járó védőangyal, – aggodalmaskodás nélkül, lehetőséget adni kisgyermekünknek minél sokoldalúbb mozgás kipróbálására, hogy egyre ügyesebb és – ebből eredően – bátrabb lehessen.”

Forrás és korábbi hónapok: http://drmammel.extra.hu/mozgasfejlodes.htm

☢ Vállaljuk önmagunkért, egészségünkért a felelősséget, miért bíznánk idegen kezekbe testünket addig amíg Önmagunkért is képesek vagyunk tenni? Ne úgy álljunk hozzá, hogy majd megműtik ha majd annyira fáj és rendbe jön, és úgysem lehetne elkerülni műtétet. Kevesen tudnak róla, hogy pl. porckorongsérvműtét után2-5 évvel újra kialakulhat máshol, (orvosoknak pontgyűjtő képzésen mondták el gerincsebészek), a megváltozott terhelés miatt. Kötőszöveti instabilitás miatt a mozgásterápia, gyógytorna rehabilitáció ideje jóval elhúzódhat. Sok helyzetet magunknak köszönhetünk, nem oldhatja meg helyettünk más amit mi nem végeztünk el.

☢ Érdemes időt, energiát fordítani önmagunkra, előbb utóbb kikövetheti testünk, lelkünk magának a figyelmet. Amit nem használunk, táplálunk az elsorvad, akár testi vagy mentális értelemben.Ellenpéldákat persze lehet találni, de ne arra alapozzunk, hogy Churchill élt 91 évet sok szivarral és alkohollal, (sokkal inkább a humor és a genetika lehetett a hosszú élete titka, nem a no sport… 🙂

☢ Az egészségügyi ellátórendszer elégé minimalista beállítódású, egyszerűen nincs arra kapacitás, hogy minden beteg mellé aki hazaérkezik az otthonába részesüljön gyógytornában, sajnos nem mindenki jogosult rá a kórház és műtétek után, pedig hatalmas szükség lenne rá, hogy ne kerüljön vissza, ezért is fontos a megelőzés vagy be sem kerülni a rendszerbe, legalább annyit tegyünk meg ami rajtunk múlik…

☢ Ne a korra, fiatalságra fogjuk ki mire képes, vagy mennyire egészséges. Saját óráimon látom, hogy sokkal eredményesebben fejlődnek az idősebbek, lepipálva sok fiatalabbat. Egy fiatal is megöregszik (jó esetben…), de nem mindegy, hogy 93 évesen pl. sziklamászás közepette éri a vég vagy egy kórházi ágyon kiszolgáltatva évekig, bekatéterezve, ami nincs jó hatással az ember lelkivilágára, családi életére.

☢ Az egyszerűség több, mint mindenféle új amik futótűzként terjednek, de csak a láz hajtja őket, meg a frankó marketing, nem a szakmaiság, pedig sajnos mindig gyorsabban terjed a hülyeség. Különböző divatirányzatoknak ne dőljünk be, mindenféle felhypeolt edzőketyere, ugrabugra, módszer, amit nem hozzáértő szakemberek találtak ki, csodaszer, pszi sebész, táltos, energiagyógyász, (csontkovács, masszőr, passzív terápiák, amik akár segíthetnek is, de hosszútávon jobb az aktív) van már, minden modernizálva, vagy épp túlspiritualizálva, az nem számít miféle sérülést okoz pár év után, csak csináljuk mert divat és mert új és menőés mert egyszerűbb valakinek kifizetni x ezret látszatmegoldásként, mindenféle modern ketyerére, termékforgalmazónak vagy hókuszpóknak, akik kihasználják, lenyúlják a kétségbeesett, érzelmileg manipulálható embereket…, bár szerintem egy kockacukortól is meggyógyult volna ha valaki abban hisz, ezen alapszik a pszi sebészet… A hitnek hatalmas ereje van, az vitathatatlan, viszont sajnos nem mindig használják jó célokra…

 

❤ Erőgyűjtés

❤ Egy jól felvett ászana/póz, kényelmes, intenzív, stabil és erőlködés nélküli, jól esően el tudsz lazulni közben, akkor is ha erőt kell kifejtened. Jógázáskor tarts fenn ezt a hozzáállást.

❤ Adjunk időt magunknak a fejlődésre, ha felkészületlen testtel esünk neki a nehezebb ászanáknak egy apró figyelmetlenség, és lesérülhetünk egy pillanat alatt. Mindent jobban szeretnénk csinálni, mint mások, (nyugati civilizációnk egyik mellékterméke) jobban, mint a mellettünk lévő (pedig Jógán nem ezt kellene nézni…:)), de neki lehet, hogy évek munkája van a testében, idegrendszerében. Ne hasonlítsunk magunkat másokhoz, a jóga önmegfigyelésről szól, nem mások figyeléséről vagy a teljesítménykényszerről. Nem lesz önmagában attól senki profi oktató mert le tud menni hídba állásból és visszajön.

❤ Önmegfigyelés és a fájdalomérzés megkülönböztetése rendkívül fontos, jól esően „fáj”, vagy sérülés lenne a vége ha tovább kitartom, mint kellene, határok ismerete alapvető a sérülés elkerülése érdekében, mi az ami fejleszt és mi rombol. Viszont néha átverhetnek testünk jelzései, előfordulhat olyan, hogy valami jól esik és mégis árthat, de olyan is, hogy kellemetlen de mégis jót tesz

Nyugati világunkban minden „unalmas” ami nem a kapkodásról szól, nincs benne percenként 67 variáció, amiben el „kell” mélyedni, aminek egyik eredménye, hogy állítólag kevesebb ideig  tudunk figyelni, mint az aranyhalak. Bár bevallom sosem szerettem azokat a mozgásformákat ahol nincs lehetőség tudatosan kihasználni a mozgásterjedelmet.

❤ A jóga ellazulással, elengedéssel, hosszú kilégzéssel segíti a nyújtást, erőszak helyett, hiszen erőszakmentesség elemi része a jógának. Ne erőszakoljuk bele magunkat semmilyen helyzetbe, pl. egy lótuszba, mert a térd fogja bánni.

❤ Legjobb mozgásformák: funkcionális tréning, hastánc, mindenféle tánc, rúdtánc is, kirándulás, futás, főleg erdőben, egyenetlen talajon, kirándulás, mindenféle szabadtéri mozgás és tényleg (majdnem) minden, amikor inkább mozgunk ülés, kockulás helyett.

❤ Mindennapi életünkben is mozogjunk tudatosan. Ha viszünk valamit, sétálunk, várunk a buszra, figyeljünk az egyenes tartásra, finom lapockazárásra, és már sokat tettünk azért, hogy megelőzzük a sérüléseket, erősítsük azt amit kell, külön idő ráfordítás nélkül. Akár a konyhaasztal letörölése, egyéb házimunkák elvégzése is lehet terápiás hatású ha figyelünk arra, hogy azokkal az izmokkal dolgozzunk amelyeket megtanultuk használni pl. egy jógaórán vagy egy funkcionális edzésen is. Előrehajladozós házimunkák után hajoljunk egy picit hátra is és nyújtózzunk is meg!

❤ Tegyük mindennapjaink részévé legalább fél órát azt a mozgásanyagot amely segít egészségesnek maradni. Sajnos nem része a mozgáskultúránknak, szokásainknak, neveltetésünknek, hogy napi fél órát magunkra szánjunk egészségünk megőrzéséért, akár lefekvés előtt, (hogy ne tegyük el másnapra az aznapi helytelen mozgásból eredő testtartást rosszabbító hatásokat) vagy korán reggel, (hogy szépen induljon a napunk), mégis rendkívül áldásos hatása lenne ha szokássá tennénk ezt, mint ahogy a reggeli mosakodást, (esetleg kávét), csak tőlünk függ milyen szokásokat teszünk a magunkévá.

❤ Korrigáljuk az ülés, alvás helyzetet, amihez nem kell drága kiegészítőket venni, használhatunk törölközőt ékpárnakéntmoziban, utazáskor, vonaton, autóban a pulcsinkat tehetjük derekunk mögé, (bár autós deréktámaszt érdemes beszerezni) étteremben a kabátomra szoktam ülni, hogy ne fájduljon meg a derekam, felpolcolhatjuk lexikonokkal a számítógépet, így már álló helyzetben kiiktatjuk az ülés káros hatásait, vagy laptopozhatunk mindenféle helyzetekben, (bár jobb az asztali gép mellett állós verzió saját tapasztalat szerint, gyorsabban lehet érdemi munkát végezni, mint egy laptopon), és álló ászanákat gyakorolhatunk amíg a gép tölt valamit. Ajánlanám minden iskolának, ülős munkahelynek az ékpárna használatát, enyhén lejtős asztalokat amely nem húzza fel a vállakat, mégis megoldott, hogy ne guruljanak el a ceruzák pl.

Ne becsüljük le az ergo-terápia erejét, akiknek már vannak panaszaik ők már érzik milyen hasznos minőség változást jelent egy-egy apró átalakítás. Sportoláskor jelentkező fájdalmakat szüntethet meg, sérüléseket előzhet meg!

❤ Aludjunk eleget ha tehetjük, lehetőleg éjfél előtt, ilyenkor tud regenerálódni testünk, elménk. Sok folyadékot igyunk, együnk elég vitamint, gyümölcsöt, ezek segítik a kollagéntermelődést, amely rendkívül fontos, az izmoknak, izompólyáknak, lényegében ebből épülnek fel.

❤ Jelezzük az oktatónak, edzőnek, hogyha fáj valamink, hogy a leghatékonyabban tudjon segíteni, kezelni, szükség esetén továbbirányítani gyógytornászhoz, orvoshoz, manuálterapeutához.

❤ Nem csak önmagunkért mozogjunk, ezzel példát mutatunk gyerekeinknek is.

❤ Már gyerekkortól érdemes kialakítani a mozgás szeretetét, egészségtudatos életmódot folytatni egy életen át. Fontos, hogy saját maga döntsön mit is lenne kedve mozogni.

❤ Gondosan válasszuk ki mozgásterapeutánkat, látogassunk meg többet is. Ha csak jógáról beszélünk rendszeren belül is minden egyes oktató máshogy tartja az óráit, más a stílusa, mások a céljai és persze a különböző forrásból származó tanulásból is lehetnek eltérések. Nem jelenti azt, hogy egyik jógarendszer jobb a másiknál, csak mások a célok, oktató személyisége, más embereknek való. (Nekem pl. nem erősségem a gyors kapkodást igényló aerobic jellegű tornák, egyszerűen sosem szerettem, mégsem mondok róla rosszat, mert van akiknek az segít, azt szereti, teljesen rendben van.) Ugyan fontos a szimpátia is, de szerintem mozgásterapeuta választásánál fontosabb a szakértelem.

❤ Mozgásterápiánál alapvető fontosságú az oktató iránti bizalom, sajnos akármilyen jót is tenne az óra nekünk, a bizalmatlanság fogja tönkretenni a foglalkozás hatékonyságát. Így sajnos nem érdemes elmenni egy olyan foglalkozásra ha eleve előítéletesenállsz egy oktatóhoz… Az óratartó is jobb formáját tudja nyújtani ha érzi, hogy megbíznak benne, ha nem érez megfelelési kényszert.

❤ Ne ítéljünk egy óra után, látogassunk meg többször is egy órát, oktatót 2-3x, és ha az alatt nem ad nekünk annyit amennyit várnánk akkor keressünk fel mást. Bár heti 1 alkalom nem fog csodát tenni, mégis ha pár napra enyhíti a mozgásszervi panaszokat az már sokat jelent. Ha viszont utána fáj az sajnos nem jó jel, vagy rosszul csináltuk a gyakorlatokat, vagy  elváltozások okozhatják a fájdalmat és a jóga, futás, egyéb, csak előpiszkálja a rejtett problémákat, vissza kell venni a fokozatból, helyesen megválasztott terheléssel. (Néha tudatosan tesztelem a jógázókat hol vannak a határaik, mennyire lehet őket erősíteni káros mellékhatások nélkül.) Ezért fontos tájékoztatni az óratartót aktuális és régebbi panaszainkról is, hogy állapotunknak megfelelően irányíthasson.

❤ Figyeljünk magunkra, ha érezzük, hogy valami nincs rendben a testünkkel, vagy gyerekünk testtartásával, (láb, medence, gerinc deformitás gyanúját észleljük) forduljunk gyógytornászhoz, mozgásterapeutához. Akár évekkel későbbi műtéteket tehetünk feleslegessé. Amerikában teljesen természetes, hogy ha valakinek mozgásszervi panasza van gyógytornászhoz fordul, nem orvoshoz, hiába sok hülyeség ered Amerikából, mégis ebből a szempontból érdemes példát venni. Nem csak betegeknek van szüksége mozgásterápiára, megelőzésben is fontos szerepe van.

❤ Legfontosabb a rendszeresség és az idő, minden nap szánj Önmagadra legalább napi 15 percet reggel és este.

❤ Gerincterápiás jóga hatásairól szeretnék pár szót említeni, 10 alkalom után, (heti 2 alkalommal) számoltak be arról, hogy a masszőr észrevette a gerincterápiás óra hatását, pár hónap után a járás, mozgás stabilitása jelentkezett, 1 év után egyenesebb gerinc, hosszabb nyak (oktatói szemmel), derék és vállfájás többnyire elmúlik 1-2 alkalom után, de ezt érdemes fenntartani, hogy ez így is maradjon.

❤ Rengeteg a neten keringő tornavideó, nézd meg a forrását, ki ő és kiknek ajánlja a tornát, lehet, hogy nagyon tudományosan beszél, de gőze sincs az ember funkcionális anatómiájáról, (esetenként hiába sztáredző, tehát évtizedek óta vannak a pályán és nem akarnak tudomást venni róla mi nem jó. Akik értenek hozzá viszont nem mondhatják meg neki, mert irigykedésnek, kötözködésnek titulálnák.) ez szomorú… Viszont ha jó a videó, oktató akkor a javítás hiánya lehet a problémás, mivel ő nem lát téged és nem tud szólni ha rosszul csinálod, nem mondja mit kell érezned egyes gyakorlatoknál, ezért előnyösebb a személyes kontakt, ha kell megfog, kijavít. Viszont sokat segíthet ez a fajta “távgyógyítás” is, rengeteg példát hallottam amikor műtétet sikerült elkerülni netes videóknak, tanácsoknak köszönhetően.

 

ॐ Jó edzők, oktatók, testnevelők jelei.

Figyelembe veszi testi adottságainkat a foglalkozás során, érdeklődik hol mi fáj, milyen állapotban vagyunk, elmondja miért fontos amit csinálunk.

Törődik a helyes testbeállítással, tudatosítással.

Ha elmondod Neki gerincügyi panaszaid akkor (ha ért hozzá) felméri az állapotod, teszteket csinál pl., elmondja milyen gyakorlatokat végezhetsz, mit kell kihagynod, mit gyakorolhatsz otthon, ha nem akkor tovább irányít képzettebb szakemberhez, másik mozgásos terapeutához, gyógytornász, orvos.

Nem csak eszetlen ugrabugra amit csinál, nem csináltat olyanokat ami árt, mintha soha életében nem tanult volna anatómiát. (Sajnos az sem ritka, hogy  gyerekekkel végeztetnek kimondottan ártalmas gyakorlatokat.:()

Nem törődik a testnevelés szabvány követelményeivel…, úgy mozgatja meg a gyerekeket, hogy hasznukra váljon, szükség esetén gyógytornára irányítja a tanulókat. Kihagyja az ártalmas gyakorlatokat, akkor is ha előírás! Elfogadja a jógaórák látogatását, oktatók aláírását a testnevelésórák helyett, hála az égnek már vannak ilyen felvilágosult testnevelők!

Figyelmet fordít az egyes sportoknál a kompenzációs gyakorlatokra, minimalizálja a járulékos panaszokat. Ha ilyen nincs keressünk egy mozgásterapeutát aki összeállít egy erre való mozgásprogramot.

Gyakori, hogy saját felelősséggel javasolják egyes órákon a részvételt, viszont valahol az is az edző feladata, hogy ne csak vakarja a fejét és reménykedjen nem okoz sérülést, hanem utána néz, eljár folyamatosan képzésekre. (Szerintem), azért van az oktató, hogy tudja kiknek mit nem szabad.

Fontos megjegyezni, hogy sérülés a legjobb oktatónál is előfordulhat, mindegy mennyire képzett. Főleg hogyha elhallgatod a panaszaid vagy alulbecsülöd.

 Pontosan beszéld meg az oktatóval az eü állapotod, ha ez nem történik meg akkor ha nem is árt Neked az óra, szörnyűnek is érezheted, mivel nem kapott teljes képet, így nem is tud igazodni hozzád.

 Lehet ártalmas az is ami jól esik, (ebbe most nem megyek bele)…

Fent leírtakból az derül ki, hogy maga a mentalitás az ami a problémát okozza, apró odafigyelés, tudatosság, hinni abban, hogy minden csepp számít…, és nem csak hinni, hanem fizikai formában létrehozni, aktívan cselekedni, hogy te legyél az aktív cselekvő, (ne passzív elszenvedő)…

Hasizomgyakorlatok helyes és kevésbé előnyös kivitelezésének bemutatása:

Konditerem gerincpanaszokkal

Csináld bátran, jót fog tenni, de ha súlyosabb panaszaid vannak személyre szabott mozgásprogramot kérj gyógytornászodtól!

Autós korrekciók

Helyes üléshelyzet

Hétköznapi tartáskorrekciók, gerincferdülésre (cikk)

 

***

Elrettentő példák:

Öhm…, nézni is fáj… :,(

Ezután csak 2 percig néztem magam elé… A cica is inkább kimegy a szobából.. Érdemes elolvasni a kommenteket… ITT

Szeretettel:

Nagy Katalin

Gerincjóga és sport oktató
Gerincterápiás jóga oktató
Preventív gerinctréner

Értékelés:

1 Csillag2 Csillag3 Csillag4 Csillag5 Csillag (Még nincs értékelés)
Loading...